Pitvarfibrilláció és frekvenciaszabályozás A pitvarfibrilláló betegek szinuszritmusának helyreállítását követően, akár elektromos kardioverzióval, akár gyógyszeresen történt a beavatkozás, sok esetben kiújul a ritmuszavar. Az erre gyakran használt gyógyszerek (amiodaron, sotalol) mellékhatásai miatt – amelyek a nehezen helyreállítható ritmusú betegeknél a nagyobb adagok miatt erőteljesebben jelentkeznek – az utóbbi időben nagyobb figyelmet fordítanak a másik terápiás célra: a kamrafrekvencia – szinuszritmus helyreállítása nélküli – csökkentésére. Rövid ideje nem a hagyományos digitálisszal igyekeznek ezt elérni, hanem más gyógyszerekkel, például béta-blokkolókkal vagy kalciumcsatorna-gátlókkal. A legkorábbi – 2000-ben, a Lancetben publikált – tanulmány e témakörben a PIAF (Pharmacological Intervention in Atrial Fibrillation) volt. Ebben a placebokontrollos, de nem vak elrendezésű, ráadásul meglehetősen kevés betegre (252 főre) kiterjedő vizsgálatban a ritmus- és a frekvenciakontrollal (amiodaronnal, illetve diltiazemmel) egyforma klinikai hatást tapasztaltak. Legfőbb következtetésként azt állapították meg, hogy a betegek terhelhetősége jobbnak bizonyult, ha a ritmus helyreállt (ezt az amiodaronnal kezeltek 23 százalékánál sikerült elérni), ugyanakkor a kórházi felvételek száma is ebben a csoportban volt nagyobb. Adataikat kiindulási alapnak szánták a további vizsgálatokhoz.

A pitvarfibrilláció kezelésére szolgáló elektromos kardioverzió során nem lényegtelen a lapátok helye – derült ki egy közelmúltban végzett vizsgálatból. A nemzetközi irányelvek nemcsak azt a megoldást tekintik alkalmasnak, amikor az egyik elektródot a sternumra, a másikat pedig a szívcsúcs vetületébe helyezzük, hanem éppen olyan hatásosnak írják le azt is, amikor a második lapát nem a szívcsúcs fölé, hanem a hát középvonalára kerül. Egy Lancetben közreadott vizsgálat eredményei szerint a hátra helyezett elektróddal a hagyományos pozícióhoz képest szignifikánsan több betegnél sikerült helyreállítani a szinuszritmust (96 százalék, illetve 78 százalék). Sőt, a hagyományos módszer sikertelensége esetén a hátra helyezett lapáttal a betegek kétharmadánál érték el a kívánt eredményt.